Rosszindulatú megnagyobbodás
Prosztatarák-diagnosztika (PCA3)
PCA3 – mire jó?
A PCA3-vizsgálat a prosztatarák kimutatására és követésére alkalmas molekuláris biológiai módszer. Az urológus diagnosztikai eszköztárába bekerülő PCA3-vizsgálat növeli a diagnosztikai szenzitivitást, specificitást és prediktív értéket. A teszt a vizeletben lévő prosztatarák-sejteket mutatja ki a PCA3 gén (Prostate Cancer Gene 3, korábban DD3) mRNS-expressziójának mérése révén. A PCA3 expressziója nem csak a prosztatára, hanem a prosztatarákra is specifikus, mert a gén jelentősen nagyobb mértékben (66x) fejeződik ki a prosztatarákos szövetben az egészséges vagy jóindulatú elváltozást mutató prosztataszövetekhez képest. Míg a PSA (prosztataspecifikus antigén) megemelkedett szintjét olyan állapotok is előidézhetik, mint a prosztatagyulladás, a genito-urinális traktus gyulladásai és a jóindulatú prosztatahiperplázia, a PCA3 szintjét nem befolyásolják ezek a tényezők. A PSA megemelkedett szintje alapján gyakran végeznek prosztatabiopsziát, ám a magas PSA-szintű páciensek mintegy 75%-ánál nem találnak prosztatakarcinómát. A PCA3 vizsgálat >85%-os negatív prediktív értéke – bár természetesen nem 100% eléri a biopsziáét, hiszen negatív biopszia esetén is előfordul 10-25%-ban prosztatarák. Mivel a PCA3 jóval prosztatarák-specifikusabb, mint a PSA, a PCA3-teszt pozitív prediktív értéke a prosztatarák-diagnosztikában közel kétszer akkora, mint a szérum-PSA-é (75% a 38%-kal szemben). A többi független markerhez viszonyítva (kor, rektális digitális vizsgálat, PSA-szint, prosztataméret, korábbi biopszia) a PCA3-értéknek van a legnagyobb prediktív értéke abban, hogy a biopszia talál-e prosztatarákot. Mindezeket figyelembe véve a PCA3-vizsgálat szerepet kaphat mind a prosztatarák diagnosztikájában (elsősorban a biopszia szükségességének jelzése révén), mind a kezelési stratégia megválasztásában (a rák agresszivitásának jelzése révén). A PCA3-tesztet a prosztatarák standard diagnosztikai algoritmusa kiegészítéseként javasolt használni.
Milyen esetekben indokolt a PCA3-teszt elvégzése?
A PCA3 diagnosztikai hasznossága bizonyított a következő esetekben
1. az első biopszia eldöntésében, ha a prosztatarák kockázata a családi kórelőzmények, gyanús fizikális lelet, PSA-változás mértéke alapján nagy, de a PSA szintje (2,5-10 ng/ml) és a fizikális lelet
nem egyértelmű;
2. az ismételt biopszia (időpontjának) eldöntésében, ha a PSA egyértelműen magas, de az előző egy vagy több biopszia eredménye negatív vagy nem egyértelmű;
3. igazolt prosztatarák esetén a betegség, így a kezelési stratégia agresszivitásának meghatározásában és aktív monitorozásában (3-6 havonta).
A vizsgálat elve és módszere
A Gen-Probe Progensa PCA3 nevű tesztje a PCA3 és a PSA gének mRNS-expresszióját méri transzkripció-mediált amplifikációs technikával digitális rektális vizsgálat után nyert elsősugár-vizeletből. (A digitális rektális vizsgálatra azért van szükség, hogy prosztatasejtek kerüljenek a vizeletbe.) A vizsgálat eredménye a PCA3-index, amely a PCA3- és PSA-mRNS hányadosából származik. Minél nagyobb az index, annál valószínűbb, hogy pozitív lesz a biopszia. Az eredményt 35 felett tekintjük pozitívnak (emellett a küszöbérték mellett a legnagyobb a teszt diagnosztikai pontossága).
PSA szerepe a prosztatarák korai kimutatásában
Háttér
A férfiak életük során 30 % esélyük van arra, hogy szövettanilag kimutatható prosztatarák alakul ki. Ez nem okoz panaszokat és nem igényel kezelést sem. A férfiak 10 %-nál klinikailag is megjelenik a betegség és a betegek 3 % át prosztata rák miatt veszítjük el.
A férfiak leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú megbetegedése a prosztata rosszindulatú daganata és a második leggyakoribb oka a férfi rákos halálozásnak. Az előfordulása az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett. Hazánkban évente kb. 1500 férfi hal meg a megbetegedésben.
A prosztata rák az egyik legjelentősebb orvosi probléma a férfiak daganatos megbetegedései közül. Európában évente hozzávetőlegesen 2,6 millió új rákos megbetegedést diagnosztizálnak. A férfiak rosszindulatú daganatainak 11 %-át a prosztata rák képezi (kb. 85 ezer új eset évente ) és az Európai unióban az összes daganatos megbetegedések halálozásának 9%-át okozza. 1985 óta a legtöbb országban függetlenül attól, hogy mennyire jellemző az adott országban a prosztata rákos megbetegedés előfordulásának gyakorisága a prosztata rák halálozása enyhe emelkedést mutat. A prosztata rák halálozásának emelkedése alól csak néhány ország kivétel.
A fejlett országokban a lakosság élettartamának meghosszabbodásával a prosztatarákos betegek száma folyamatosan növekszik és ez a szám a fejlett országokban jelenleg 15 % szemben a fejlődő országokkal ahol 4 %-ban fordul elő a megbetegedés. A prosztatarák incidenciája összefügg az élet korral, hiszen idősebb korban gyakoribb, a leggyakoribb 65 és 75 év között. Például Svédországban, ahol a várható élettartam hosszú, a dohányzással összefüggő megbetegedések száma viszonylag alacsony, ugyanakkor a 2004.-ben a férfiak rákos daganatai közül a leggyakrabban-kb. 36 %-ban- fordult elő a prosztatarák.
Érdemes odafigyelni az országok, régiók közötti lényeges különbségekre.
Előfordulása jellegzetes földrajzi eloszlást mutat. Az ázsiai országokban szinte alig fordul elő, ugyanakkor Európában és Amerikában a halálozási okok közül az első három hely valamelyikén áll. Fekete bőrű lakosok között 40-50 százalékkal gyakoribb, mint a fehéreknél.
Az USA-ban ez a leggyakoribb belszervi rák, és a férfiak rákos halálozási statisztikájában a második helyen áll, így jelentős gazdasági problémát is jelent. 1995-ben az Amerikai Egyesült Államokban több mint 40.000 ember halt meg prosztatarák miatt.
Prosztata- Specifikus-Antigén (PSA)
PSA a prosztata rák tumor-markere (jelzőanyaga), melynek szintjét vérmintából határozzuk meg. A PSA forradalmasította a rák korai diagnózisát. PSA szerv specifikus ami azt jelenti, hogy kizárólag a prosztata hámsejtjei termelik. Ugyanakkor nem rák specifikus, ami azt jelenti, hogy jóindulatú prosztata megnagyobbodás, prosztata gyulladás és más nem rosszindulatú esetekben is megemelkedhet a PSA szintje. A PSA szint egy változó érték, melynek alapján a prosztata rák gyanúja jobban megalapozott, mint a RDV vagy TRUH vizsgálattal.
Jelenleg többféle PSA meghatározás létezik, de nincs nemzetközileg elfogadott standard módszer a vizsgálatra. A PSA pontos határ értéke , mely fölött magasabb a prosztata rák kockázata klinikai tapasztalatok alapján definiálták. 7 év prosztata carcinoma szűrővizsgálatainak eredménye alapján, amennyiben a PSA 3-6 ng/ml között volt prosztata rákot találtak 34 %-ban, PSA 6-10 ng/ml között 44 %-ban, PSA 10 ng/ml felett 71 %-ban mutattak ki prosztata rákot.
Annak ellenére, hogy a nem tapintható prosztata rák kimutatása függ a vér PSA szintjétől, még sincs elfogadott határérték, bar sok tanulmány PSA>4ng/ml értéket javasol. Fiatalabb, 50-60 év közötti férfiaknál, 3-4 ng/ml közötti PSA értéknél 13,2% fordul elő a prosztata rák. Ezen esetek többsége klinikailag is jelentősnek bizonyult. Több szerző javasolja, hogy a határ értéket csökkentsék, mert a 4,0 ng/ml határ érték alatt is elöfordulhat a prosztata rák Az USA-ban 2950 randomizátl betegnél végzett PSA és prosztata biopszia eredményeit foglalja össze az alábbi táblázat. A vizsgálat azt mutatja, hogy 4 ng/ml alatti esetekben 6,6 %-26,9%-ig fordulhat elő a prosztata rák.